Mint az űzött
vad futott menekült üldözője elől. Vágta a szelet. Ruháját eltépte az ágak
sokasága. Az erdő sosem volt egy barátságos hely. Kínzó csalán mardosta
meztelen lábát, egyetlen hálóruhája már csak cafatokban lógott rajta. Biztosan
látta, hogy ott volt rég elfeledett, de örökké szeretett szerelme.
Próbálta elérni, megmenteni, kihozni onnan, de nem tudta elérni, kezeik nem
fonódtak össze és nem érte el. Nem tudta visszahúzni a kétségbeesésből...
A látomás-képet feledve rohant, rohant az erdőn, a nádason a csalánoson keresztül, mindegy hogy hova, de futott. Az üldöző ravasz volt, ismerte az erdőt, ismerte az illatot, ismerte azt, amit akart a nő valójában. Belelátott a fejébe olvasta a gondolatait.
A vad lassan, de biztosan utolérte őt, ekkor a nő, meglátta a félelmetes szörnyeteget. Karmait végigszántotta egyetlen hálóruhája darabjain. Nem tudta mit is képzeljen, mi történik most vele. Miért jött a szörny ide, vajon mit keres most ő itt? A látomás-képet feledve rohant, rohant az erdőn, a nádason a csalánoson keresztül, mindegy hogy hova, de futott. Az üldöző ravasz volt, ismerte az erdőt, ismerte az illatot, ismerte azt, amit akart a nő valójában. Belelátott a fejébe olvasta a gondolatait.
A látomás-képet feledve rohant, rohant az erdőn, a nádason a csalánoson keresztül, mindegy hogy hova, de futott. Az üldöző ravasz volt, ismerte az erdőt, ismerte az illatot, ismerte azt, amit akart a nő valójában. Belelátott a fejébe olvasta a gondolatait.
A vad lassan, de biztosan utolérte őt, ekkor a nő, meglátta a félelmetes szörnyeteget. Karmait végigszántotta egyetlen hálóruhája darabjain. Nem tudta mit is képzeljen, mi történik most vele. Miért jött a szörny ide, vajon mit keres most ő itt? A látomás-képet feledve rohant, rohant az erdőn, a nádason a csalánoson keresztül, mindegy hogy hova, de futott. Az üldöző ravasz volt, ismerte az erdőt, ismerte az illatot, ismerte azt, amit akart a nő valójában. Belelátott a fejébe olvasta a gondolatait.
...
és akkor elesett. Megbotlott egy görbe gyökérben, egy öreg fűz volt az, vagy
nyárfa, nem lehetett látni. A szörny karjai elérték a lány bokáját, és húzta
maga felé. A szőrny bedig csak egyre húzta és a lány kapaszkodott, menekülni próbált messzebbre, minél inkább a el a szőrny szorításából. Mindegy
hova, csak el. Az utolsó adag erejével a lány összeszedte minden akaraterejét, kiszakította lábát a
szörny karajaiból. Pont időben tette meg, ha csak egy kicsit
is késlekedik, a szörny elnyeli őt örökre. A szörny egy hatalmasat ordított, az
ordítása végigkísérte a lányt, de már nem próbálta meg utolérni.
...Ekkor
végleg kettévált a két személy, egy utolsó hangos nyögést ejtett el a nő, majd
átölelte párját, a maradék szenvedéllyel megcsókolta, majd elégedetten hevert
el az összegyűrt ágyon...
(2012)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése