Gondolatok

1.

Minden fogalomnak az életben adunk egy jó, vagy egy rossz jelentést. Mindenki áhítozik valamire, vagy, gondol szépet és jót. A mi világunkban mindenki megszólalt már a szeretetről és szerelemről, az őszinteségről. Neveltetésünk alapja, a vallások minden berkében megtalálható. Nagy tudósok elmélkednek a szereteten, filozófusok és matematikusok fejtik meg a titkát, írják le képletét. Valójában pedig, csak sejtik azt, amit leírnak, és ha az igazsághoz közel is állnak, akkor sem biztos, hogy az igaz másnak, vagy egy másik korban. Mégis mindenkiben kialakul egy kép ezekről a fogalmakról, érzésekről. A hazugság olyan, mint az önmagunkkal való hasonulás, ehhez képest az őszinte szónak nem csak értéke van, hanem hatalma van. Hatalma van annak kimondójára, és a közlőjére is. Igen az igazság fáj, igen az igazság néha elvakít, igen, az igazság az amit mi igazságnak látunk. Mi még is az igaz? Az ami te vagy, ami a gondolataidban van, nem a cselekedeteid megmásítása, nem egy hamis önéletrajz lefestése az utókornak. Az igazság az arcképed a tükörben. Lehet mondani elmés idézeteket, mi történik, ha őszinte vagy, de a tapasztalatok mást is jelentenek. Őszintének lenni olyan, mintha egy mocsárban járnál, nem tudod, mikor merülsz el, mikor talál oly mélyre az őszinteséged, hogy az már a másiknak annyira rosszul esik, hogy támadásnak venné. Az igazság már csak azért is egy mocsár, mert bátorság benne járni. A szeretet és szerelem fogalmát szoros összetartozással párosítják, két külön fogalom és mégis más. A nyelvünk csodálatos, hogy erre a pozitív fogalomra kétféle módot is ad, hogy kifejezd, mégis értelmében más-más rejik, és csak a balga nem látja a különbséget közötte. A szeretet számomra közömbös dolog, hiszen mindent szeretek, vagy éppen nem szeretek, de ebből kigyógyulok. Szeretem a mézeskalácsot, de vannak olyan napok, amikor a látványát is alig bírom. Talán túl sarkalatos nektek ez így, és durva ennyire összefüggésbe hozni az utálattal, mert nem lehet mindig és mindenhol állandóan szeretni. Én szeretek minden embert, és nagyon kedves vagyok, a világra és rád is mosolygok, ha úgy akarod, de attól még nem ez egy adott állapotot jelent, nagyon kedvesen is el lehet valakit küldeni bárhova, a világ legtöbb szeretetével a kezében. A szerelem pedig…. A szerelem pedig értelem és érzelem, logika és logikátlanság. A velő a csontodban, a levegő a bőrödnél. A szerelemben van szeretet, gyűlölet, utálat, őszinteség, kéj ás vágy. Egyszerre tép szét és egyszerre rak össze. A szerelem az egység és a sokféleség, a szerelem az amit – akárki mondja is – nem csak fejedben szívedben érzel, hanem lelkedbe hatol. S bár ezek az én gondolataim most és ebben a percben ezekről a fogalmakról, koránt sem állítom, hogy nem befolyásolta volna irodalom, neveltetés elmúlt szerelmek, hazugságok, és őszinte vallomások. A vélemények változnak és formálódnak, a szavak ereje attól tud csak hatni, hogyha a megfelelő környezetbe megfelelő módon használod.

2.

Amikor elkezdünk valamiről írni, mindig azt vesszük számításba, mi is legyen az a téma, miről is szóljon. Természetesen vannak előre megadott témák, olyan tematikák, amiket szigorúan kell követni. Ilyenek a tananyaghoz kötető bemutatók prezentációk és egyéb dolgozatok. Ilyenkor követni kell az alapvető szabályokat, sőt a kezed is meg van kötve, arról, hogy mi legyen a téma. Viszont, amikor csak leülsz a gép elé és nekiállsz gépelni, vagy csak leírni a gondolataidat, az már egy sokkal szabadabb fogalmazási forma. Az embert érik, események legyen ez pozitív, vagy negatív, de ezek hatnak ránk, minden nap a hatása alatt vagyunk, van, amikor felgyülemlik bennünk, van, amikor üresedünk. Egy tudomásom szerint kínai filozófia szerint mindenkinek van egy csupra, amit megtölt, na, most ez éppen melyik csupor, az változik, de a szeretet a gyűlölet, a türelem minden tulajdonságnak van egy-egy csupra. Az elmélet szerint, akkor van elegünk, ha ez a csupor megtelik. Mondhatnánk, az a csupor a legtökéletesebb, amelyik alul lyukas. Természetesen ez sem fedi a valóságot, mert ha mondjuk a szeretet csupra a lyukas, és nem kap, mondjuk csak nagyon kevés figyelmet az ember, akkor bizony örökké az után fog vágyakozni. Pontosan ugyanígy van ez az írással is, vagy a gondolatok csuprával. Őrlődik benned a történet, támadnak a démonok, érnek a pozitív élmények, elszenvedet életed egyik baklövését, eléred egyik rég áhított célodat, stb. stb. Ezek töltik az írói csuprot. Viszont, ha ez lyukas, akkor bizony, nem tudsz írni, tehát gyűjteni kell őket, a tapasztalatokat új és más élményeket szerezni. Mit érsz el ezzel? Ha nem folyik ki az a csupor, várod, hogy majdnem megteljen, és akkor engedsz a démonoknak, élményeknek és ötleteknek és egyszerre sebtében papírra veted. Van, amikor az csupor olyan kicsi, hogy egy hatalmas ötlet nem férne el bele egyszerre, hát oszt ketté, folyamatosan őrizd, gyűjtsd és ápold. Nem baj, ha nem sikerül teljes mértékben elégedetlen vagy az írásoddal? Ez velem is megesik, nem az lesz az eredmény, nem olyan hatást kelt, amit vártunk. Esetleg a történet, a démon, az esemény nem elég erős. Mint a Harry Potter esetében a patrónus bűbáj. Viszont, ha démonaid nem akarod kiírni magadból, élményedet nem akarod összegyűjteni, jobb, ha bizonyos csuprokon vágsz egy-egy lyukat. A düh, harag, félelem, rettegés, negatív érzések és még sorolhatnám, mind-mind olyanok, melyeket érdemes lyukasnak tartani. Olyan embert még nem láttam, akinek a szeretet csupra lett volna tele, olyat viszont igen, aki állandóan dühös volt és mérges. Vajon volt a csupron lyuk? Szeretem az életben, szeretem a szörnyeket a falon a linóleumot. Meglátom az elbújt takaróm alatt azt az a démont vagy éppen angyalt, aki az álmot hozza, vagy éppen elviszi. Élmények és hatások érnek, történeteket hallok, feldolgozok, átélek, megpróbálom beleélni magam. Naponta több jó ötlet is születik, van, amelyikből soha nem lesz semmi, van, ami alakul, van, amelyik már kész van. Olyan is létezik, amelyik folyton változik. Hiszen, mi is változunk a véleményünk, személyiségünk, tudásunk folyton nő. Ha viszont a démonaiddal, angyalaiddal nem jutsz dűlőre belefulladsz és megsorvadsz. Nem élsz, többé csak rabszolgája leszel. Egység és sokféleség, szín és árnyék fekete és fehér, Yin és Yang, mindig együtt jár, de vajon, mi a jó és mi a rossz, hol van a határ, ki mondja meg azt nekem, hogy „lopni bűn”, vajon bűn ellopni az ételt, ha másra nem telik, lásd Nyomorultak esetét? Vajon bűn-e megölni valakit, aki megölte testvérünk, barátunk, társunk. Mondják, hogy a megbocsájtás, meg majd más ítélkezik, sokakat ez nem nyugtat meg, démonunkká válik, bennünk feszül, itt lüktet az ereinkben. Az életben mindenki úgy teljesít és él, ahogy tud, úgy szerepel a színházporodon, ahogy ő a legjobbnak látja. Van, akit tudnak befolyásolni, van, akit nem. Mi tud mégis erőt adni az embernek? A motiváció a társaság, a jó és rossz élmények, a társ, az egyedüllét és minden, ami a világunk része. Elfogadni, megérteni, befogadni és feldolgozni, ez az, ami rettentő nehéz és szinte lehetetlen, jómagam sem hiszem azt, hogy ezt valaha felfogom ésszel. Vajón hol kezdődik a nagy és mi az igazán kicsi? Mi a jelentéktelen és mi az, ami számít? Mi az, amikor az ember azt mondja, tollat fogok és leírom a gondolataimat? Számomra ezek fontos gondolatok, más számára, mások azok…