Az ezer évre kárhozott ember halála

Százezer éve élek én,

Mezőkön a fák szélén,

Alszom, s nem álmodom.

Ó nem bírom, nem bírom!

Nappal kelek meg nem állok,

Oh mily álnok ez az átok!

Mennék, de lábam nem érzem!

Ó nem vérzem, nem vérzem!

A hídhoz érek lassan,

Kő kezemben, s kötél nyakamban.

Meghalnék, de nem tudok!

Hallhatatlan, kóbor lélek vagyok.

Beállok a sortűzbe,

Lőjetek engem főbe!

Véreznék, de nincs vérem,

Hol lesz már az én végem?

Sínen fekszem keresztbe,

Vágj vonat el negyedbe!

Szétválnék, de nem tudok,

Újra összeragadok!

Mit vétettem, óh, mi kín,

Élek majd világvég romjain?

Engedd bűnöm, oldozz fel!

Feloldoznál, de nem létezel!

Még hány évig éljek én,

Egymagamban a fák szélén?

Álmodnék de, nem tudok,

Fényt látok, most meghalhatok!

(2003)