Önzés

Mindig csak én,

csak én,

csak én!

Ott állok a világ peremén,

ordítom gőg szavam.

Mi leszek, ha nagy leszek,

Tán majd embert is eszek!

Mit kérek és mi az álmom?

Elérni már alig vágyom!

Mindig csak én,

csak én,

csak én!

Ordítok zárt ketrec mélyén.

Kiáltok, de nem hallod,

elfoglal saját gondod.

Önzésre nevel minket a világ,

Nem érdekel, mit akar e virág.

Mindig csak én,

csak én,

csak én!

Suttoghatok is, ha úgysem hallod,

a világ legvégén.

Mit tegyek, ha az önzés mindenkit már elnyelt?

S nem hallják más sikolyát,

olyannyira öntelt.

Mindig csak én,

csak én,

csak én!

Van itt sok más is a világ közepén!

(2013.03.30)