A modern technika átka

Sokszor észre sem vesszük és megviccel minket a világ, Nem gondolunk arra, hogy milyen következményei vannak annak, hogy nem csak a Földet, a naprendszert foglalta el az emberiség, hanem eszközei a naprendszeren kívül is működnek. Élnek, életre kelnek, mozognak, és bizony sokszor válaszolnak rejtett és fontos üzenetekre, amit mi megpróbálunk megválaszolni.

2368. év szép tavaszi napján történt ugyanis, hogy Konrádot kirúgták munkahelyéről, mondhatjuk. minden közrejátszott, ebben a napban, ellene volt a főnöke, az időjárás, az akkori barátnője – ami néhány soros telefonbeszélgetés után kiderült, hogy már csak „ex”- , de még a portás is, aki nem volt hajlandó beengedni a lakásba. A napot ezért Monyó parkban töltötte. Bármilyen cudar is volt aznap az élet, megszépítette az a gyönyörű fény, amit meglátott.

Mint már említettem az időjárás igen csak cudarul viselkedett, egyszerűen és mesterien nézve leszakadt az ég. Dörgött, villámlott és annyi csapadék hullott le, ezen az éjszakán, mint a Távol-Keleten egy egész monszun idején. Persze Konrád igazán nem vette már észre, a fergetegesen rossz hollywoodi vígjátékfilmek legnagyobb poénján – miszerint az ennél rosszabb már úgysem jöhetne és elered az eső – már túl volt, és egy száraz testrésze sem maradt. Könnyen érthető, hogy épp ezért nem érdekelte már, hogy két csöves is azért verte meg, mert az ő helyükre telepedett, és az sem foglalkoztatta, hogy a rendőr megbírságolta, mert a buszmegállóban aludt. Nagy nehezen azonban talált egy eldugott helyet a parkban, lefeküdt hát a padra, mellette egy pislákoló lámpa állt. A gyönyörű fény jelenet akkor játszódott le a megtört ember előtt, mikor ebbe az ominózus oszlopba egyenesen belecsapott az áram. Egyszerre volt figyelemre méltóan szép és megrengetően ijesztő. A szikrák és a fényáradat annyira megrémítette, hogy legurult a padról és inkább alatta próbált menedéket találni, de a pad faszerkezete nem csendesítette a becsapódás hangját. A hullámok áttörték magukat és eljutottak Konrád dobhártyájáig, bizony jobban fájt neki, mint annak a hangmérnöknek, aki megpróbálta az SP által kiadott magas C-t valami tűrhető tartományba állítani. (Azóta is klinikai kezelésen van szegény) Szerencséjére Konrád csak fél napig nem hallott semmit, de ahogy visszatért önbizalma, úgy tért vissza hallása is.

Az önbizalma attól jött meg, hogy túlélte ezt a katasztrófát. Igaz, idő kellett, amíg ruháit, személyiét és a csövezés bírságát kifizette, mégis lassan helyre jött. – Még jó, hogy volt megtakarított pénze. Munkát azonban nem talált. Tanácstalanságában, beiratkozott egy OIFAHB tanfolyamra (One Item For All Human Being – Feltalálója a 20. században közismert PC [Personal Computer] továbbfejlesztése). Megtanulta annak használatát és elkezdett a solárneten, hogy régi zsargonnal éljek „böngészni”. A solárneten koránt sem volt egyszerű tájékozódni, az tér 5 dimenziójában küldte az adatokat, nehéz volt egyáltalán keresni benne, még szerencse, hogy a BUKSI kereső mindent megtalált, ráadásul figyelt arra is, hogy az 5 dimenzió a keresőhelyhez kapcsolható legyen. Beírta hát a roppantul okos BUKSI-ba, hogy állás, és megnyomta a claffa, gamma, summa plusz billentyű kombinációt. (Huszadik században egyszerűen Enter-nek is hívták) A kereső fél mikro milliárd fényévsebesség alatt megkereste az összes lehetséges állást és a karakterprofilnak legmegfelelőbbet rakta előre, és a legkevésbé megfelelőket hátrébb sorolta. Konrád véletlenszerűen rákattintott egyre és kiválasztotta, majd az intramégen keresztül elküldte az agytérképét, amit manapság önéletrajznak használnak a cég felvételi szakemberei.

Konrád lassan felemésztette tartalékait, de nem jött semmi válasz, Már majdnem egy hónap telt el, mire válaszoltak neki, a levélben melyet válaszul kapott tömör és pontos instrukciók voltak: Jelenjen meg az X3243 Y234 Z9234 D12 Q5 koordinátán HUMAN idő szerint 10 órakor állásinterjúra. Nem kevés izgalommal és drukkal indult el a Tér Taxiba beütötte a megfelelő koordinátákat HUMAN idő szerint 9:55 kor a megbeszélt helyen volt Konrád, de a furcsa, hogy egy építkezési területre érkezett. Az alapjain még alig álló vasszerkezet 104/c szintjén aligha lehetett iroda. Pedig, volt, csak az emberiség még nem fedezte fel a 6. dimenziót...

Sokáig várt ott emberünk, nézte így és nézte úgy a dolgokat, mikor pedig eljött az este 21:55, egy fényt látott az építkezés elején, ami úgy nézett ki, mint egy ajtó. Belépett hát, újdonsűlt munkahelyére és egy másik világba...

(2013.01.21)